Don't let me go - 3. rész

Zene

A hajnal égboltot nézem, és arra gondolok, hogy jó lenne megosztani valakivel ezt a látványt. Kortyolok egyet a teámból, és folytatom a nézelődést. Már fenn vagyok egy órája, és mivel nem tudtam visszaaludni egy forró ital kíséretében kiültem a teraszra. Nagyon korán van és ilyenkor még hideg az idő. A nap első sugarai lassan vörösre festik az ég alját. Néhány percig még gyönyörködöm, majd elindulok be a szobába. A bögrémet leteszem az éjjeliszekrényre, én pedig eltűnök a fürdőszobában. Fél óra múlva teljesen felöltözve lépek ki. Mielőtt zsebre tenném a telefonomat megnézem, hogy mennyi az idő. Pontosan fél hetet mutat az iPhone képernyője.

A kisboltban megvettem a reggelihez szükséges dolgokat és most hazafelé sétálok. Összehúzom magamon a kabátot, mert kiráz a hideg. Kinyitom az ajtót és egyből a konyhába sietek ahova lerakom a szatyraimat. Az asztalra teszem azokat a dolgokat, amiket meg akarok enni, a hűtőbe pedig azokat, amelyeket későbbre vettem.

A finom reggeli után már itt van értem a kocsi, ami elvisz az O2-höz. Az út unalmas, nincs kivel társalognom, ezért beteszem a fülhallgatómat és zenét hallgatok. Amikor megérkezem Liam egy öleléssel fogad odahívja Niallt is, aki jól megszorongat. A reggelimet majdnem otthagyom a parkolóban, de nem számít. Az óriási üvegajtón keresztül megyünk be és egyből a színpad felé vesszük az irányt. Liam valamit a tegnapi meccsről magyaráz, de nem nagyon figyelek oda. Csak Louist látom, aki a színpadon bohóckodik az első sorban ülő barátnőjének. Idegesen szívom be a levegőt, de megpróbálok nem foglalkozni a szívembe nyilalló fájdalommal. Engem sose fog úgy szeretni mint őt. Megkocogtatom az előttem haladó Niall vállát, aki egyből hátrafordul és kíváncsi tekintetét rám szegezi. Nem szólok semmit, csak odabújok hozzá. Ő egy kis késéssel, de viszonozza az ölelésemet és elkezdi simogatni a hátamat.

-Harry, mi a baj?

-Louis.- mondom halkan. Felsóhajt és még erősebben szorít magához.

Az egészen délután négyig tartó próba teljesen kifárasztott, de Liam meggyőzött arról, hogy ma este el kell mennem vele és Niallel bulizni. Azt mondta, hogy este kilencre legyek kész, akkora lesznek nálam. Csak bólintok és beszállok a rám váró taxiba. A sofőr már kezd ideges lenni, de egyből eltűnik sötét arckifejezése, amikor kifizetem a fuvart a házam előtt egy jó adag borravaló kíséretében.

Bemegyek a házba és ledőlök a kanapéra. Fárasztó volt ez a nap. Pontosítok. Fárasztó volt Louist és Eleanort nézni . Már nem sokáig fogom bírni ha így folytatják. Ezekkel a gondolatokkal az elmémben álomba szenderedek, ahol nincs Eleanor. Csak én és Louis. Fél kilenckor kelek a rezgésre a zsebemben. Feloldom a zárat és megnézem mi történet. Egy új üzenetem van, aminek a feladója Liam Payne. Megnyitom.

"Szia! Ne haragudj egy kicsit késni fogunk, mert Niallt meg kell etetnem. Li"

Hirtelen tör rám a felismerés, miszerint nekem már régen készülődnöm kellene. Versenyautókat megszégyenítő gyorsasággal száguldok fel az emeletre és állok be a jéghideg zuhany alá, ami felfrissít.

Már a szekrény előtt állok és azon gondolkozom, hogy mit vegyek fel. A választásom végül egy fekete szűk szárú farmerre, egy fehér V kivágású felsőre és egy fehér Converse-re esik. Egyszerű, de nagyszerű. Miután a telefonomat a zsebembe süllyesztettem lerobogok a lépcsőn és kimegyek a taxihoz, ami rám vár. Liam és Niall jókedvűen köszönnek és elmondják, hogy valami Sunshine nevű bárba megyünk, ami nagyon ismert. Én még nem hallottam róla, de remélem jól le tudom majd inni magamat. Ez minden vágyam.

Nemsokára leparkolunk egy kivilágított épület előtt, amin nagy betűkkel fel van tüntetve, hogy Sunshine bar. Kipattanunk mindhárman a kocsiból és a bejárat felé vesszük az irányt, ahonnan már hallani lehet a nagyon hangos zenét. Liam beszél két szót a biztonsági emberrel, aki egyből odébb áll és utat enged nekünk. A sor, ami az utca végéig áll felmordul, de mi nem törődünk senkivel. Odabenn a dübörgő zene miatt majdnem megsüketülök, de próbálom kivenni, hogy Liam vajon mit mondhat. Niallel elindul a a táncparkett felé, mire én egy fancsali kép kíséretében leülök a bárpulthoz és rendelek valami erőset. A harmadik pohár után már nem érzem a narancsos ízt, csak az alkohol égeti a torkomat. Még nem vagyok nagyon részeg, ezért kikérem a negyedik italt is. Hátrafordulok és a a tömegben a fiúkat kezdem el keresni. Csak Niallt látom meg, aki egy szőke lánnyal táncol, aki már a nyakát csókolgatja. Hát, szerintem nem velem fog ma hazajönni. Liamet nem találom meg, ezért lemondóan visszafordulok az italom felé. A számhoz emelem, mire megszólal egy mély hang mellettem.

-Nem lesz az túl sok, Mr. Styles?- felvont szemöldökkel fordulok a barna hajú kifejezetten helyes srác felé, mire ő elmosolyodik és a kezét nyújtja felém.- Russel Davis vagyok.

-Mondd, kedves Russel, elég idős vagy te, hogy az apám legyél?- nézek rá félmosollyal, mire felnevetett.

-Nem, csak 23 vagyok. Nem akarok parancsolgatni, de nem kéne leinnod magad a sárgaföldig. És ha kérhetem akkor csak Rush.- mondja mosolyogva.

-Rendben, Rush. És lehet, hogy nem hiszed el, de nagyon szarul vagyok, és ezért megiszom ezt is.- felemelem a poharat és már majdnem a számhoz ér, amikor kikapja a kezemből és mielőtt reagálhatnék lehajtja a narancssárga italt.

-Miért vagy rosszul? Volt egy lány, aki az utcán nem borult a lábad elé?- felhorkanok, mire ő kérdőn néz rám.

-Szerelmes vagyok a legjobb barátomba, aki fiú.- mondom afféle, ehhez mit szólsz? nézéssel. Elkerekednek a szemei és közelebb hajol hozzám.

-Te meleg vagy?- fura, hogy ő a meleg szót nem undorodva ejtette ki. Ez most megdöbbentett. Végre egy fiú, aki megérthet.

-Úgy látszik. Mehetsz, kürtöld világgá.- mondom, megfogom a kabátomat és elindulok a kijárta felé.

Az arcomat megcsapja a hideg levegő, amint kilépek. Egy idegen srácnak elmondtam, hogy meleg vagyok. Ez van. Ilyen idióta vagyok.

Hirtelen egy kéz fonódik a csuklómra. Ijedten nézek hátra és megpillantom Rusht. Mosolyogva néz rám és mellém lép. A vállamra teszi a kezét és közelebb hajol hozzám.

-Én is meleg vagyok.- kitágult szemekkel nézek rá, mire ő felnevet arcom láttán. Megvonja a vállát és tovább sétál velem- Sajnos nem mi döntjük el, hogy melyik nemhez vonzódunk.- egyetértően bólogatok. - Elmondtad már a barátodnak, hogy bele vagy esve?

-Még nem, de szerintem nem is fogom. Félek, hogy teljesen megutál emiatt. Nem akarom, hogy a banda miattam menjen tönkre. Louis-val legjobb barátok vagyunk már majdnem három éve, de most teljesen eltávolodtunk egymástól. Mindig csak a barátnőjével foglalkozik.

-És te féltékeny vagy a barátnőjére.- fejezi be helyettem a mondatot, mire felkapom a fejemet.- Velem is ugyanez volt. A legjobb barátommal eltávolodtunk a barátnője miatt. Én voltam, aki harcolt a barátságunkért. Az egyik délután megcsókoltam, mire ő ellökött magától és otthagyott. Soha többé nem szólt hozzám. Összetörtem, de aztán megint lábra álltam. Az élet megy tovább, nem nyalogathatom végig a sebeimet.- szomorúan nézek rá, mire ő elmosolyodik.- Nem kell, hogy sajnálj!

-De ez tök szomorú! Pont emiatt félek elmondani Lounak.- a födet bámulom, és Louis képét próbálom kitörölni az elmémből.

Lassan egy parkba érünk, ahol leülünk egy padra. Csak a járda van kivilágítva. A fák mind sötétbe rejtőznek. Rush elmondja, hogy azóta volt egy hosszú kapcsolata egy nagyon kedves fiúval, akit szeretett, de annak is vége lett, mert a srác nagyon féltékeny típus volt.

-Los Angeles-ben születtem, de elköltöztem ide, mert a szüleim szinte kitagadtak, amikor megtudták, hogy meleg vagyok. Nagyon rosszul esett, hogy ők is elítélnek emiatt, de otthagytam őket, és elfelejtettem a fájó emlékeket, és teremtettem helyettük kevésbé fájókat, mint például a James-el való kapcsolatom.- mosolyogva néz rám, mire én megrázom a fejem.

-Nem tudom elhinni, hogy ennyien megutáltak, és te még most is tudsz mosolyogni! Számomra ez elképesztő. Szeretnék olyan lenni, mint te.- felhorkan, mire én felé kapom a fejemet.

-Ne hidd azt, hogy mindig teljes szívből mosolygok!- mondja.

Ránézek, mire ő megvonja a vállát, feláll és felém nyújtja a kezét.

-Gyere, mutatok egy helyet, ahonnan nagyon szép a napfelkelte.- megragadom a kinyújtott mancsot és kézen fogva elindulunk London külvárosa felé.

Két órát gyalogoltunk és már majdnem a város szélén vagyunk. Olyan négy óra felé járhat az idő. Kiveszem a telefonomat és mosolyogva nyugtázom, hogy majdnem eltaláltam. Már négy óra tizenegy van.

Russel

Rush egy kisebb domb felé mutat, mire én felnyögök. A legtetején megállunk, és lerogyunk a fűbe. Fáradtan nézünk a város felé, ahol lassan kialszanak az utcákon a lámpák és az ég alját megvilágítja a nap. Mosolyogva fordulok Rush felé, mire ő énmegmondtamhogytökéleteshely fejjel néz vissza rám. Közelebb kucorodok hozzá, mire ő a derekamra teszi a kezét. Felé fordulok és rávigyorgok. Hosszú idő óta nem volt ilyen szép éjszakám és reggelem.

Felemeli a szemöldökét, mire én egészen közel hajolok hozzá, mielőtt lehunyom a szememet látom értetlen arckifejezését, de nem foglalkozom vele, csak az ajkaira tapasztom az enyémeket és viszonzásra várva megcsókolom. Hamar kapcsol és viszonozza a csókot. A nyaka köré fonom a karomat, mire ő megfogja a derekamat és az ölébe húz. A csókja édes, mint a méz, és izgalmas, mert tudom, hogy nem szabadna ezt tennem. Lassan elszakadok tőle, mire ő a vállamra hajtja a fejét, és megcsókolja a nyakamat. Kiráz a hideg, de nem foglalkozom vele, csak közelebb bújok Rush-hoz.

A nap már az égen van, és mi kézen fogva sétálunk vissza, a házam felé. Néha megállok és visszahúzom Rusht egy-egy csók elejéig, amit ő mindig mosolyogva viszonoz. Annyira jó érzés, hogy végre valaki foglalkozik velem és viszonozza az érzéseimet.

Egy óra gyaloglás után megérkezünk a házhoz és miután kinyitottam az ajtót mindketten beesünk rajta, és egymás karjaiban ledőlünk a kanapéra. Nyomok egy puszit Rush szájának a sarkára és a mellére hajtva a fejem édes álomba merülök.

Kilenckor a telefonom csörgésére ébredek, és Russel is mocorogni kezd mellettem. Kikapom a zsebemből a készüléket és nem figyelve a névre, lenyomom a zöld ikont.

-Hol a francban vagy, Harry? Már fél órája itt kellene lenned!- atya ég! Nekem ma próbám van! Gyorsan felpattanok és felrohanok az emeletre Rusht magammal húzva. A vendégszoba fürdője felé intek, mire ő veszi az adást és bezárkózik oda. Én beslisszolok a sajátomba, miközben hallgatom Paul gyönyörűen összeválogatott káromkodását.

-Egy óra múlva ott vagyok.- mondom idegesen és leteszem a telefont, mielőtt megszólalna megint. Gyorsan hívok egy taxit, miközben megszabadulok a ruháimtól. Beállok a zuhany alá és lemosom magamról a cigifüst és az alkohol szagát. Felkapok magamra néhány tiszta ruhát és kiveszek Russelnek is néhány dolgot a szekrényemből. Bekopogtat a szobámba egy törölközővel a dereka körül. Nem tudom megállni, és végignézek kidolgozott, kockás hasán. Elmosolyodik és elkezdi felvenni a ruhákat, amit a kezébe nyomok.

-Tetszik a látvány?- felkuncogok, mire felém kapja a fejét, de már a pólót veszi fel.

-Eljössz velem a próbára?- nézek rá kiskutyaszemekkel. Mosolyogva bólint.

-Ma nem kell dolgoznom.- odamegyek hozzá és megölelem, mire ő lágyan megcsókol. Ebből sose elég. Kevesebb, mint huszonnégy órája ismerem, de már most minden percben kívánom.

A taxi néhány perc múlva megérkezik és mi gyorsan bepattanunk. Az O2 mögött húsz perc múlva kitesz minket. Rush csodálkozva néz fel az épületre, mire én a szememet forgatva elkezdem húzni a bejárat felé. Az öltözőmben ledobom a kabátomat és ő is ugyanígy tesz. A kezére kulcsolom az enyémet és elindulunk a többiek felé. Mindenki ott ül a nagy L alakú fotelban a színpad mögött. Csodálkozva néznek rám, Russelra és az összekulcsolt kezünkre, de én csak megvonom a vállam.

-Ő itt Russel, a barátom.