Don't let me go - 4. rész

Sziasztok olvasók!

Ebben a kis bevezetésben, csak egy dolgok kérek mindenkitől, az pedig nem más, mint hogy hagyjatok egy komit! Lehet, hogy nem úgy tűnik, de nagyon sok munkám van a blogban, és örülnék, ha írnátok néhány megjegyzést, vagy legalább pipálnátok! Igazán örülnék néhány pozitív vagy negatív visszajelzésnek is.. Ha így  fog folytatódni, lehet, hogy hagyom a fenébe ezt a blogot, mert van ettől sokkal jobb ötletem is. Imádom írni, de úgy érzem, talán fölösleges. Kérlek, biztosítsatok arról, hogy ez nem így van!

Hoztam nektek valamit! :3 Kitaláljátok melyik dalból van?

"Tudod, hogy lennék akár az életed, a hangod, az indokod, hogy miért legyél a szerelmem. A szívem ezekért a pillanatokért lélegzik."

Jó olvasást!

Lily, xoxo

-Sziasztok!- int lazán egyet Rush.

Mindenki furán néz, aztán a társaság fele kapcsol és visszaintegetnek neki. Megfogom a kezét és elhúzom az egyik félreeső fotelhez és miután leül elhelyezkedem az ölében, vele szembe fordulok, miközben ő átöleli a derekamat. A hátamat égetik a furcsáló tekintetek, de megpróbálom kiüríteni az elmémet, és beletemetkezni Russelba. Valamelyest sikerül is. Belecsókolok a nyakába, mire jólesően felnyög.

-Ne csináld ezt, mert elhurcollak valamilyen félreeső helyre és neked esek!- suttogja a fülembe, mire én nyelek egyet.

-Csak rajta!- morgom izgatottan.

Elhúzóok tőle és az arcát kezdem bámulni. Megnyalja az ajkait és közelebb hajol hozzám, én is ugyan így teszek, majd édes csókban forrunk össze. Az ajkaink mozgását az állítja le, hogy valaki megköszörüli a torkát mögöttünk. Egyből elszakadok Russeltól és hátranézek az ismeretlenre. Annyira nem is ismeretlen az ismeretlen. Louis áll mögöttünk szégyenlősen, és a lábait nézi.

-Mi van Louis? Nem látod, hogy nem érek rá?- mondom neki durván, mert még mindig szarul érzem magam a tegnap reggel történtek miatt.

-É-...én csak úgy gondolom, hogy beszélnünk kellene.- továbbra sem néz a szemembe, de nagyon nem is érdekel. Miért nem tegnap beszélt velem? Miért pont most?

-Szerintem nincs mit megbeszélnünk..- mondom miközben Rushnak döntöm a hátamat. A hajamba fúrja az orrát, mire felkuncogok. Nem tagadom; olyan vagyok, mint egy szerelmes tinilány. Louis lazán megrántja a vállát és odasétál Liamhez. Na, ezért akart velem beszélgetni!

Jack betoppanása mindenkit arra késztet, hogy felálljon. Adok egy utolsó csókot a fotelomnak és kikászálódok én is az öleléséből. Mind az öten közelebb lépkedünk az énektanárhoz, aki egyből elkezd minket beénekelni. A próba ezután nagyon unalmasan telik, csak az dobja fel a kedvemet, hogy amikor oldalra nézek egyből megpillantom Russelt, aki vagy elkezd integetni, mint egy félőrült, vagy kacsint, esetleg dob felém egy puszit. Általában visszavigyorgok rá, és viszonozom a gesztusait. Délután négy óra felé járhat az idő, amikor Jack és Zoe elenged minket. Nagy sóhajtás kíséretében fogom meg Rush kezét és elindulunk a ránk váró taxi felé. Már majdnem bepattanunk mindketten, amikor meghallom a nevemet a hátam mögül. Louis fut oda hozzánk kéz a kézben Eleanorral. Megáll tőle egy méterre és felnéz rám óriási kék szemeivel.

-Beszéljünk már!- Eleanorra téved a tekintetem és megrázom a fejem. Akárhányszor fog próbálkozni, én el fogom utasítani, mert már nagyon elegem van belőle. Szomorúan lehajtja a fejét és elindul vissza, a csarnokba. Lebiggyesztem a szám szélét és mielőtt beszállok az autóba visszanézek rá egy pillanatra. Fáj, hogy így elküldtem, de ő nagyobb fájdalmat okozott nekem.

Otthon fáradtan dobom le magam a kanapéra, és mire kapcsolnék Russel már rajtam fekszik és vigyorogva néz rám. Nem tudom elfojtani mosolyomat, ami csaknem a fülemig ér. Imádom, hogy öt perc sem kell és ez a fiú fel tud vidítani. A számat a szájára tapasztom, de még mindig érzem ragadós vigyorát. Hevesen kezd el csókolni, fogaink összekoccannak. A nyakamba temeti arcát és apró csókokkal halad le, egészem a torkomig. Jólesően felsóhajtok, és felemelem a fejét. Hozzádörgölöm az orromat az övéhez, mire ő felkuncog. Napokig tudnám hallgatni ezt a csodálatos hangot. Felszalad a szemöldököm, amikor megnyalja alsó ajkamat, de aztán elmosolyodom és fogaimmal megtalálom az övét. Lazán ráharapok, mire ő felnyög. Hm. Lassan leszáll rólam, a kezét nyújtja és elindul velem az emeleti szobám felé. Amikor beérünk becsukja az ajtót és a falnak présel. Hirtelen levegőt is elfelejtek venni. Ajkai egyből az enyémeken landolnak és kényeztetik azokat. Elszakadok tőle, de csak annyi időre, amíg áthúzom a fejemen a pólómat, és Russelről is lerángatom a felsőtestét elfedő anyagot. Éhes tekintettel simítok végig kidolgozott kockáin. Nem várja meg, amíg elérek az övéhez, hanem ő maga kapcsolja ki az enyémmel együtt. A nadrágjaink egyszerre csúsznak lefelé, és landolnak a padlón. Kapkodva kilépünk belőlük és az ágy felé vesszük az irányt. Ledőlök és magammal rántom Rusht is. Zihálva szakad el az ajkaimtól és mélyen a szemembe néz.

-Biztosan akarod?- féltést vélek felfedezni a hagjában, amire muszály elmosolyodnom, megint.

-Igen.- mondom ki a varázsszót, mire ő megint nekem esik.

***

A mellkasán fekszem és lassú, határozatlan köröket rajzolok ujjaimmal. Még soha nem volt részem ilyenben. Egy fiúval. De azt kell mondanom, hogy nagyon is tetszett. Az ő ujjai a göndör tincseimmel játszanak. Ez a pillanat elképesztően megnyugtató. Egy kis időre mindent, de tényleg mindent elfelejtettem. Csak Russel volt és én. Felé fordítom a fejemet és az arcát kezdem nézni. Vékony ajkak, kék szemek és szőkés barna haj, amitől kihagy egy ütemet a szívem. Lágyan megfogja a fejemet és maga felé húzza. Szűzies csókot ad, majd a nyakamhoz hajtja a fejét.

-Szeretnék örökre így maradni..-mondja egy sóhajtás után.

-Én is.- értek vele egyet azonnal. Ez nem is olyan rossz ötlet.

Megint lehunyom a szemem, mire megszólal a csengő. Esküszöm, egyszer ki fogom hajítani az ablakon! Unom már, hogy minden jó pillanatomat az szakítja félbe! Kikászálódom a meleg takaró alól és felkapom a boxeremet, ami útba esik. Lehet, hogy ez Russelen volt.. Hm. Levánszorgok a lépcsőn és a zár kattanása után kitárom az ajtót a nagyon türelmes Liam előtt. Bevonul a nappaliba és leül az egyik fotelba. Üdvözöllek, foglalj helyet.

-Miért vagy vele ilyen elutasító? Rosszul cselekedett, és bocsánatot akar kérni, de te meg sem adod neki a lehetőséget arra, hogy kijavítsa a hibáit.- most van elegem ebből az egészből.

-Liam, nehogy már én legyek a rossz, mikor az a hülye seggfej elhanyagol, amióta megvan a barátnője! Nagyban leszar, és csak akkor vesz elő, amikor az asszony kirakja otthonról. Hát bekaphatja a...

-Harry, én ezt megértem, de attól még meghallgathatnád!- mélyeszti barna szemeit az enyémekbe, amitől én majdnem felszisszenek.

-Miért nem tegnap beszélt velem? Talán azért, mert találtam valaki mást a be nem töltött helyére? Kurvára nem érdekel, hogy mit akar mondani, mert tudom, hogy sose leszünk megint barátok. Ha más miatt nem, akkor miattam. Nem vagyok képes elviselni. Csak a banda miatt teszem. Lehet, hogy szeretem, de most elég nagy utálatot érzek ahhoz, hogy végignézzem, ahogyan szenved miattam, mert ő ugyan ezt tette velem.- mondom már lassan üvöltve.- Ő nagyban tett az érzéseimre, akkor én minek foglalkozzak az övéivel? Sírja el másnak a bajait! Úgy látom, már rád is rád szállt. Én csak annyit mondok, hogy vigyázz vele, mert lehet, hogy nem ugat, de harap.

Liam csak lemondóan megrázza a fejét és egy lesajnáló tekintettel néz fel rám. Összeráncolt szemöldökömet lassan kiengedem.

-Harry, nagyon hülye vagy!- mondja szinte suttogva.

-Miért?- nézek rá értetlen tekintettel, mire ő még jobban a szemeimbe mélyed.

-Annyira vak vagy, hogy nem látod, hogy ugyan úgy érez irántad, ahogyan te iránta!- a szám felölt egy O formát és a tekintetemet a meztelen lábfejemre vezetem. Ezt soha nem gondoltam volna!

-Akkor miért van Eleanorral?- teszem fel a legjobb kérdésemet.

-Szerintem ezt majd kérdezd meg tőle.- mondja és köszönés nélkül kisétál az ajtón. Most ő is haragszik rám? Remek!

Megpróbálok nem foglalkozni a fejemben összeálló kérdésekkel, és visszamegyek az emeletre, ahhoz a sráchoz, aki tényleg foglalkozik velem. Visszafekszem mellé, és miután egy gyors csókot lehelek ajkaira megnyugtatom, hogy nincs semmi gáz, csak Liammel ordibáltam egy kicsit. Ez nagy hazugság volt, mivel megtudtam, hogy a legjobb barátom viszonozza az elég érdekes érzéseimet, de nem mondhatom el a srácnak, akivel egy fél órája lefeküdtem.

Az éjszaka nem aludtam sokat, mivel mindvégig azon kattogott az agyam, amit Liam mondott. Egyszerűen nem kell vele foglalkoznom, ő is a legtöbbször magasról tesz rám.

Másnap reggel arra ébredek, hogy üres mellettem az ágy, csak egy cetli vár a már kihűlt párnán.

"Köszönöm a tegnapot! Sajnos korán el kellett mennem dolgozni, és nem akartalak felébreszteni, mert olyan aranyos voltál! Szép napot!

Rush, xoxo

Ui.: Lehet benézek a próbára később!"

Elmosolyodom kusza betűin és az összehajtott lapot beteszem az éjjeliszekrénybe. Plusz egy emlék.

Felülök és elindulok a fürdőszobám felé. Kicsit rendbe szedem magam, majd miután felöltöztem hívok egy taxit, ami hamarosan meg is érkezik. Kimegyek, beszállok, és már süvítünk is az O2 felé. Nemsokára megérkezem és miután kifizettem a sofőrt becammogok az épületbe. Megint én érkezem utolsóként, de amikor Zoe leszid miatta csak megrántom a vállamat. A tekintetem egyszer Louisra téved. Ő is rám néz, de gyorsan elfordítja a fejét. Biztosan tudja, hogy tegnap Liam elmondta, hogy mit érez.

Dél felé járhat az idő, amikor megjelenik Russel. Egyből jobb kedvre derülök és egy öleléssel egybekötött rövid csókkal fogadom, amit mindenki tátott szájjal néz. Oké, akkor játszunk mocskosan. Kíváncsi vagyok Louis reakciójára. Amikor Rush el akar hajolni csak közelebb húzom magamhoz és beletúrok a hajába, nyelvemet átdugom a szájába, mire ő felnyög. Zayn élvezve a műsort mögöttünk füttyent egyet, mire elszakadunk egymástól. Kipirulva meredek a közönségünkre, és csak megvonom a vállamat. Russel kezére kulcsolom az enyémet és bemegyünk az öltözőmbe.

-Áháá, tudom mire megy ki ez a játék!- emeli fel a mutatóujját előttem. Hülye képet vágva mered rá, mire felemeli a szemöldökét.- Hallottam a tegnapi beszélgetést, mivel üvöltöztetek, és azt is hallottam, amikor Liam barátod azt mondta, hogy Louis is szerelmes beléd. Velem ne akard féltékennyé tenni..

-Csak kíváncsi voltam a reakciójára.- mondom bűnbánó képpel, ami miatt kiderül, Russel szíve sincs kőből.

-Tudom, hogy őt szereted, és nem engem, de nem kéne ennyire nyilvánosan kimutatnod.

-Én nagyon bírlak.- mondom komoly tekintettel. Ez így is van. Rush egy tökéletes fiú, aki nekem nagyon bejön.

-De akkor sem engem szeretsz..- szomorúan meredek kék szemeibe.

-Veled akarok lenni, és nem azzal az idegesítő Louis-val, aki összetörte a szívemet szemrebbenés nélkül.

-Ezt akkor mond majd nekem, amikor így is gondolod.- elhúzza a szája szélét, és kilép a kicsinyke öltözőmből.

Nem elég, hogy Louis felforgatta az életemet, most miatta hagyott itt Russel is, akivel régóta először végre boldognak éreztem magam. Egyszerűen mindent tönkretesz körülöttem. Liamet is a maga oldalára fordította. Lassan teljesen egyedül maradok. Ha így folytatja teljesen meg fogja utáltatni magát velem. Halk kopogásra leszek figyelmes, ami teljesen kizökkent mély gondolataimból. Az ajtóhoz lépek és kinyitom. Louis áll előttem. Legszívesebben rácsapnám az előbb említett tárgyat, de nem tehetem meg, mert Paul mérges lesz, ha neki kellesz kifizetni. Tudom, hogy már régen beszélnem kellene Louis-val, de hogy őszinte legyek semmi kedvem azt hallgatni, hogy mennyire sajnálja. Hátat fordítok neki és levágódok a mini kanapéra úgy, hogy ő lehetőleg ne tudjon leülni mellém. Veszi a célzást és a velem szemben lévő fotelban foglal helyet. Felsóhajtok és várakozó tekintettel nézek rá, mire ő vesz egy nagy levegőt és belekezd mondandójába.